|
|
|
|
|
TED MILTON - AZ EPHEMEROS
l
Ted Miltonról mindent és azonnal el kell mondani.
Mindent arról, hogy all round-művész, hogy kész volt és kész ma is adott esetben énekhangon, szaxofonon, zenei, képzőművészeti, színészi, mozgásművészeti és irodalmi magaslatokon, könyvteremtői rosszcsontként, bábművészeti álmesevilágban mindennek és azonnal a poétája lenni.
Olyan nagy alakja ő a kortárs művészetnek, akinél soha nem lehet tudni, mi jön tőle a következő pillanatban. Ezért az ember Ted Milton közelében állandó készenlétben van: soha nem lehet tudni, mikor kell elugrani, mert Milton kiszámíthatatlan, s a legváratlanabb esetekben egy kiáltással, egy bugyborékoló szóval, egy rácsodálkozó tekintettel, egy merev szempárral, egy kitátott, néma szájjal, egy kimerevített testtartással, egy nagyívű zenei gondolattal, egy hirtelen teremtett ismeretlen világ felmutatásával neked ront, s ha nem mozdulsz, pórul jársz, mert úgy terülsz el, hogy közben nem is érted, miért.
Mindent és azonnal: mert Ted Milton olyan érzést kelt, mint a tiszavirág, mint az arisztotelészi Ephemeron, mint ez a rendkívüli kérész, melynek élete tulajdonképpen csak néhány óráig tart: most figyelj, különben elveszted az alakját örökre.
Mert az alakja a fontos, hogy van, hogy épp így van, ahogyan van, hogy egyetlen teremtett gesztusában, ahogy felrepül, ott van minden és azonnal.