"Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél."

KOSZTOLÁNYI ESTI KORNÉLJA ELÉ

 

Ha a magyarok történetét végre valóban meg akarná írni valaki, akkor e mű mottójául az Esti Kornél első dantei mondatát választhatná az írója: ez ugyanis az egyik legcsodálatosabb első mondat, amit valaha magyar nyelven írtak. Olyan egyszerű és olyan fájdalmas, olyan szomorú és olyan édes, olyan rövid és olyan reménytelen, és az egésznek a mélyén valami kesernyés humor /van/ - egy tónus, melyből bizonyára mindenki előre megérti, aki nem magyar, hogy mi a magyarok valóságos története. Nem is azt természetesen, hogy mi minden történt, hanem hogy ami történt, az miképpen történt, hogy tudniillik szomorúan és édesen történt, hogy egyszerűen és fájdalmasan, hogy rövid volt és reménytelen, s hogy a mélyén azonban mindig volt valami kesernyésen humoros: és mindebben - hála ennek a nagyszerű írónak, Kosztolányi Dezsőnek - magára, a saját történetére ismerhet az is, akit a sors abban a kegyben részesített, hogy nem magyarnak teremtette ezen a földön.