És hogyha holnap tetszenék,
Van élet és halál elég.
Van össz–vére e szép kettõnek:
Szülõ–ágynak és temetõnek.
A bölcs ember sírva mulat,
De végül minden egyszerû:
Egy úri, hõsi mozdulat.

Bizony, ha holnap
Hír–abroncsaim szétbomolnak,
Szabad–szebben
Lélek nem hullt szét lelkesebben.

/Ady Endre/